Mi az írás? Arra az egyszerűnek tűnő kérdésre, hogy „Mi az írás?”, többféleképpen válaszolhatunk, attól függően, hogy milyen tudományág felől közelítünk hozzá. A hétköznapi ember számára leginkább kommunikációs forma, a verbális kommunikáció közvetett, rögzített formája. A viselkedéskutatók meghatározása alapján egy az emberre, és csakis az emberre jellemző viselkedésforma és mikromozgásos tevékenység. Az írástörténész számára gondolatok rögzítésére szolgáló, kisebb-nagyobb emberi közösségek által elfogadott egyezményes grafikai jelek rendszere.
A grafológus számára az „Én” megjelenése a papíron.
Ember, írás, kézíráselemzés "A szó elszáll, az írás megmarad."- tartja a mondás. Az ember ősidők óta törekszik arra, hogy a számára fontos gondolatokat, információkat megőrizze, maradandóvá tegye.
A nyomhagyás különböző technikái együtt fejlődtek az emberiséggel: ahogy tökéletesedett az eszköz, úgy fejlődött az írás. Ugyanakkor az egyre gyarapodó tudás meg is követelte az íráshoz szükséges technika fejlődését. A lényeges információk pontos és részletes lejegyzéséhez nem csupán a megfelelő eszköz megtalálására, de a rögzítéséhez szükséges kódrendszer fejlesztésére is szükség volt. A kezdetleges képírást lassan felváltotta a fogalomírás, majd a szó-és szótagírás, végül megjelent a betűírás. A betűírás során egy jellel -betűvel- egyetlen hangot jelölünk, így véges számú jellel -az ABC betűivel- végtelen fogalmat vagyunk képesek rögzíteni.
Az írás fontossága nem csupán maradandóságában rejlik. Elterjedésével az emberi kommunikáció fontos eszközévé vált. Az írás a kommunikáció verbális eszközének, a beszédnek rögzített változata. Segítségével nagy mennyiségű információ széles körben adható tovább, s míg a beszéd esetében az információ cseréje akkor válhat igazán sikeressé, ha az üzenet küldője - a beszélő - és fogadója - a hallgató - egy térben és azonos időben tartózkodnak, addig az írás esetében nincsenek ilyen megkötések. (Persze a kommunikáció eme formájában is elengedhetetlen, hogy az üzenet fogadója képes legyen dekódolni a jelrendszert, azaz tudjon olvasni. )
Az íróeszközök fejlődése egyre több teret engedett az egyéniség grafikus megjelenítésének is. Ahogy finomodott az írófelület, úgy finomodhatott az írást létrehozó mozgás is. Például a hatalmas kőbe vésett jelek létrehozása nagy erőkifejtést igényelt, a nyomhagyás lassú és nehézkes volt. A papír feltalálása lehetővé tette az írómozgás finomodását és egyben gyorsulását. Bár az ABC betűinek elsajátítása során mindenki azonos sablont követett, a gyakorlott író saját "praktikákat" talált annak érdekében, hogy gyorsítsa és könnyítse az információk lejegyzését. A sablontól való eltérés pedig rengeteg információval szolgál az írást létrehozó ember személyiségéről.
A kézírás rejtett üzenete Bár az ember legspecifikusabb kommunikációs csatornája a nyelv, az információk átadásának csak töredékét alkotják a verbális, azaz szavakkal átadott üzenetek. Albert Mehrabian - a kaliforniai egyetem pszichológia professzora - szerint a teljes közlésrendszernek csupán 7 százaléka verbális (kizárólag szóbeli), a fennmaradó 93 százalékot az úgynevezett nem verbális, azaz szavak nélküli kommunikáció alkotja.
Üzenet értékű lehet például már az írófelület megválasztása is. A tiszta, sima, gyűretlen fehér papír kifejezhet igényességet, de mutathatja a címzett iránti tiszteletünket is.
Ha az író nyomatékot szeretne adni egyes szavainak, mondatainak, akkor aláhúzhatja, vagy vastagabban írhatja- nyomtatott szövegben félkövér betűket használva- az adott részeket, esetleg eltérő színnel jelenítheti meg a fontosabb elemeket.
A rendelkezésünkre álló írásjelek szintén a nem verbális kommunikáció eszközeinek tekinthetőek. A mondat végén elhelyezett pont, kérdőjel vagy felkiáltójel segítheti az olvasás során az intonációt, így az olvasott szöveg értelmezését. Az írásjelek bizonyos mértékben tájékoztatást adnak az író személy szándékáról, érzelmi állapotáról is. Egyes jelzések alkalmasak arra, hogy megjelenítsenek olyan üzeneteket, melyekre élőbeszéd esetében nem volna lehetőség: ilyen például az idézőjel, mellyel egyrészt jelezhetjük, hogy a leírt gondolatot mástól kölcsönöztük, másrészt használhatjuk például az ironikus kifejezések jelölésére is. Gondolatjelekkel megjeleníthetjük a párbeszédeket jellemző beszélőváltást.
Bár bizonyos jellemzőik megegyeznek, -az írás nem verbális jegyeinek vizsgálatakor- érdemes elkülöníteni a nyomtatott valamint a kézzel írott formátumokat. Kézzel írott szövegek esetében gazdagabb eszköztár áll rendelkezésünkre a nem verbális üzenetek kifejezéséhez. Az írás sebessége, nyomatéka, szabályossága, ritmusa, olvashatósága stb., olyan információkat szolgáltathat, melyre a nyomtatott formátum nem alkalmas. A kézírás képes tükrözni például az író személy lelkiállapotát: szorongás esetén a betűk mérete csökken, az írás „besűrűsödik”, míg oldott állapotban a betűk mérete- elsősorban a szélességük- megnövekedhet. Az izgatottság vagy a téma iránti érdeklődés tükröződhet az írás sebességében: izgalmi állapotban a sebesség- hasonlóan a beszédhez- megnövekszik, s változhat az írás dőlésszöge is.
Az írást kísérő nonverbális jelzések alkalmazását hagyományok, szokások szabályozzák, melyeket az írástanulás folyamata során sajátítunk el. A vonalas füzetek meghatározzák a betűk elvárt nagyságát, vagy az ideálisnak tartott sortávolságot, illetve margóméreteket, de megtanuljuk az írásjelek helyes alkalmazását is. Elsajátítjuk a levélíráshoz használt különböző formátumokat: Hová kerüljön például magánlevél, és hová hivatalos levél esetén a megszólítás? Hány sort hagyjunk ki címsor után? Hol helyezzük el az aláírásunkat, vagy a keltezést?
A számítógépes technika elterjedése hatással van a kézírás nem verbális eszköztárára is. Napjainkra például a hagyományos, „fogalmazásos” önéletrajzokat felváltotta a „gondolatjeles”, tömör, úgynevezett számítógépes formátum. Fiatalok kézírásában gyakran látható érzelemkifejező arcocskák szintén az elektronikus világ találmányai.
Az írásra is igaz, hogy a tanulttól való önkéntelen vagy szándékos eltérés, a szokások be nem tartása információ értékű. A grafológus szakember ezeket az eltéréseket vizsgálja, s ezek alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve.
Hogyan dolgozik a grafológus? A grafológiai elemzés menetére vonatkozóan nincsenek kötelezően követendő szabályok, mindenkinek magának kell rátalálnia a számára leginkább megfelelő módszerre. Ugyanakkor léteznek az íráselemzésnek hagyományai, melyek könnyíthetik, gyorsíthatják a grafológus munkáját.
Egy személyiségkép elkészítése hosszú folyamat. Az írófelületen látható jelek rengeteg információval szolgálnak a duktorról, azaz az író személyről. A betűk, szavak, sorok nagysága, iránya, alakja, a beírt és be nem írt felületek aránya, a vonalak vastagsága, mélysége stb. mind-mind elárul valamit az azt létrehozó személyről. Hogy a rengeteg adat között ne vesszen el a szakember, logikusan kell felépítenie a munka menetét.
Max Pulver (1889-1952) svájci grafológus, író, költő szerint a személyiségkép sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy az elemzés ne véletlenszerűen, hanem tudatosan felépítve haladjon, ezért három nagyobb szakaszra osztotta a munkát:
Az első, az úgynevezett passzív megtapasztalás szakasza. A grafológus ilyenkor ismerkedik az írás egészével. Tudatát "kikapcsolva" hagyja, hogy hasson rá. Pulver szavaival: "A grafológiailag kíváncsi személy először nézi az írást. Beleszólnak ugyan szemlélődésébe mindenféle szempontok és szabályok, melyeket szokás szerint összefüggésekként felállít, de ezek nem tudatosulnak és nem öltenek konkrét alakot. A grafológus néz, szemlélődik. A mozgatott szalagok, amelyek az előtte fekvő papírt átszelik, úgy hatnak rá, mintha egy teleírt lap fölött álmodozna. Az írás megszólítja őt. Átengedi magát bűvkörének. Az írás egyes részletei még nem érzékelhetőek, a lelki szem végtelenre van állítva. A töprengés itt a legfontosabb dolgunk: egy magunkba feledkezett szemlélődés és elmélyülés." (Hamperger A., Nemes A., T. Zuggó T.: A betűk históriája, Grafológiai Intézet Kft., Bp,. 2005., 133. old.)
A második szakaszban a tényleges munka, az analízis elkészítése történik. A grafológus eszközei –nagyító, vonalzó, szögmérő- segítségével belemerül az adatgyűjtésbe: méréseket és megfigyeléseket végez. Előzetes benyomásai segítik abban, hogy a több száz íráselem közül kiválassza azokat, amelyek tényleges információval szolgálnak a duktorról. Ebben a fázisban már tudatosan keresi az összefüggéseket, és a lehetséges értelmezéseket. Pulver így fogalmaz: „Mint a fotópapíron a kép, amely a hívófürdőben először a legerősebben megvilágított helyeken alakul ki, úgy nyomulnak ki egészen különböző írásjelek az írásmező homályos hátteréből a szemlélődő szeme elé.” (Hamperger A., Nemes A., T. Zuggó T.: A betűk históriája, Grafológiai Intézet Kft., Bp,. 2005., 133. old.)
Az analízis befejezése után következik a munka harmadik és egyben záró szakasza, az úgynevezett szintézis. Pulver ezt a „tartalmi lényeg megfogalmazásaként” említi. A grafológus a feltárt személyiségjellemzőket összegezve elkészíti a személyiségképet, mely részletesen lefedi a személyiség működésének egészét, vagy a kiválasztott területet. Az elkészült elemzésnek hitelesnek, megbízhatónak, ellenőrizhetőnek, tartalmilag és formailag egyaránt igényesnek kell lennie. Ezután már nincs más dolga, mint a kész munkát eljuttatni a megrendelőhöz.
Felhasznált irodalom: -Kéki Béla (1975): Az írás története /Gondolat, Bp.
-Bokor J.- Szabó T. : (2003) A kommunikáció elmélete gyakorlata/ Booklands 2000 Könyvkiadó Kft./
-Fazekasné Visnyei I.:(2005) Pedagógiai grafológia 1/ Regiografó/ Komló/
-Dr. Agárdi Tamás- Dr. Szidnai László(1998) A grafológia kézikönyve, Grafológiai Intézet, Bp.
-Hamperger A.- Nemes A.- T. Zuggó Tünde (2003): A betűk históriája /Grafológiai Intézet kft. /Bp.
-Forgács J. : (2003) A társas érintkezés pszichológiája/ Kairosz/ Bp.
-Fercsik E.- Raátz J.(1995): Kommunikáció szóban és írásban/ Korona Nova Kiadó/ Székesfehérvár
AJÁNLOM AZ OLDALT
A nyomhagyás különböző technikái együtt fejlődtek az emberiséggel: ahogy tökéletesedett az eszköz, úgy fejlődött az írás. Ugyanakkor az egyre gyarapodó tudás meg is követelte az íráshoz szükséges technika fejlődését. A lényeges információk pontos és részletes lejegyzéséhez nem csupán a megfelelő eszköz megtalálására, de a rögzítéséhez szükséges kódrendszer fejlesztésére is szükség volt. A kezdetleges képírást lassan felváltotta a fogalomírás, majd a szó-és szótagírás, végül megjelent a betűírás. A betűírás során egy jellel -betűvel- egyetlen hangot jelölünk, így véges számú jellel -az ABC betűivel- végtelen fogalmat vagyunk képesek rögzíteni. 
)
Egy személyiségkép elkészítése hosszú folyamat. Az írófelületen látható jelek rengeteg információval szolgálnak a duktorról, azaz az író személyről. A betűk, szavak, sorok nagysága, iránya, alakja, a beírt és be nem írt felületek aránya, a vonalak vastagsága, mélysége stb. mind-mind elárul valamit az azt létrehozó személyről. Hogy a rengeteg adat között ne vesszen el a szakember, logikusan kell felépítenie a munka menetét.